Advent

 

Legyünk bár kicsik, vagy nagyok

Tudjuk, hogy vannak angyalok.

Ott szunnyadnak szívünkben, mélyen

Felébrednek karácsony éjen.

 

Olyankor lágyabb lesz szavunk

és gyakrabban imádkozunk.

Észrevesszük a szenvedőt

arcán a zord, mély redőt.

Gyakrabban simogatunk

magunkba szállva hallgatunk

 

Miért nem éberebb az angyal?

Miért csatáz a szív az aggyal?

Miért nem vagyunk örökkön jók?

Egymás felé békét hozók?

 

Hisz Jézus miértünk született

 élt, munkált szenvedett.

A mi dolgunk őhozzá semmi

Csak tanuljunk emberré lenni!

 

Csillagfényes karácsony éjen

Szívünkben fény, áhitat égjen.

Köszönjük meg az életet

Gyújtsunk lelkünkben fényeket.

 

Ám maradjunk picikét csöndben

Egy kisded szunnyad a bölcsőben.

 

Azt hittem!

 

Azt hittem, az idén nem lesz tavasz az én szívemben.

Kuporgok majd magányomban, kővé meredten.

Harcolok a kórral, begubózom fájón.

Hisz csak kínlódhatok, ezen a világon.

 

Ám ahogy észleltem a fák ébredését,

Nem maradt bennem, egy fikarcnyi kétség.

Hogy megjött a kikelet, virágzik a táj

Feledni kell, tagadni, mindazt ami fáj.

 

Csodálni a madarak, fennkölt énekét

Temetni a rútat, éltetni mi szép.

Az elmúlás még várhat, félre vele!

Hisz kipattant a rügy, kacsint az ég szeme.

 

Átkarol a napnak gyógyító sugára,

Mosoly az arcokon, hisz ennek nincs ára.

Szeretni, átölelni, barátokra lelni,

ennyi kell csupán, ez minden,

nem semmi.

 

Boldogság

Bimbó pattan, rózsa feslik

Tündöklő az ifjúság

Szerelemben lelked fürdik

Hű szerelmed gondol rád.

 

Kedvesed karodba zárod

Csókját issza forró szád

Boldog, boldog, boldogság!

 

Évek múlnak messzeszállón

Gyermeked nevet feléd.

Őt kíséred, féltve, vágyón

Fogod még kicsiny kezét.

 

Végül féltve elbocsájtod

Ne érhessen semmi vád

Boldog, boldog, boldogság!

 

Felnőtt lett és elment tőled

Távolodva int feléd

Benned él még, öntudatlan

Keresed kedvét, kegyét.

 

Hálás vagy, ha megvígasztal

Néha hív és gondol rád.

Boldog, boldog, Boldogság!

 

Kérdés

Honnan jövünk és hol leszünk

ha véget ért az élet?

Mily fájó érzés elfeledni,

Sok érzést és szép képet!

A szívünkben a fájdalom

Oly izzón, kínnal éget

De lelkünk őrzi csendesen

A nem múló emléket.

 

Ma még!

Ma még itt kuporgok a kis széken

szunnyadozó, apró gyermekek között.

Míg ártatlan, tiszta arcukat nézem

érzem, szívembe öröm költözött.

Jövőre már végleg " letészem a lantot "

Ne várjon tőlem senki diadalt.

Ez volt, íme vége, eddig tartott.

Más zengi serényen ezután a dalt

Aki felett elszálltak az évek

maradjon nyugton párnái között.

Ám szívem mélyén attól félek,

a tettek helyére közöny költözött.

Meg kell adni magam a múló időnek

éreznem kell, elmúltam 20!

Pipacsok helyett lelkemben őszirózsák nőnek

Vad áriák helyett fülembe cseng egy blues.

 

 

Megszülettem!

Megszülettem, rám nevettél

Két karoddal védelmeztél.

Szépre, jóra tanítgattál,

Ápoltál és vígasztaltál.

Köszönöm, hogy te vagy velem,

Örökkön fogod két kezem.

 

Nosztalgia

Nézem a képen a pipacsos tájat

és felidézek egy régi vágyat

mely szeretni vágyott ilyen helyen,

ölelni, csókolni, mezítelen

izgalmas, szűzi - parázna vágyban,

természet ölén, nem puha ágyban.

Ringatni, remegni, szeretni

minden illemet feledni.

Ölelni egy izgalmas testet

melyet csak a képzelet festhet.

A csókok mezején beteljesülni,

az univerzummal egyesülni.

 

Örökké szerelem.

Távol tőlem, várom a lépted

Biztonságom kulcsát feladom érted.

Szerelem, szerelem, könny és mámor

Mit tettél velem, kacagó Ámor?

 

Izzadó lávaként forr a vérem

Őserdő, sivatag, mind testvérem.

Szerelem, szerelem, bűvös érzés

Szerelem, szerelem, vágy és féltés.

 

Madarak szállnak, vállamra ülnek

Szárnyuk megérint s tova repülnek.

Szerelem, szerelem, elvarázsol

Szerelem, szerelem, örökkön lángol.

 

Szemem könnyfátyol - úgy ölelnélek

Fájdalmas lenne, ha elvesztenélek.

Szerelem, szerelem, elvarázsol

Magához huz, karjával átfon.

 

Hajadnak sátora magához láncol,

Szabadulnom kéne ettől a varázstól.

Szerelem, szerelem - mindhalálig

Amíg a szívem jéggé nem válik.

 

Szavakba önteni nem tudom, nem lehet!

Hogy felébresztetted összetört lelkemet

Szerelem, szerelem, bűn és bűbáj.

Ringató, bódító - és mégis úgy fáj!

 

Lobog véremben az izzó láva,

Ha itt vagy énvelem, nem vagyok árva

Szerelem, szerelem, fény és árnyék

Ajándék, gyötrelem, kín és játék,

 

Tűnő az érzés, mégis megéri

Szívedet a szívemtől visszakérni

Halálos ítélet, hideg zuhany

Legenda, igazság, vér és arany.

 

Köszönöm léted, hogy voltál nekem

Nincs neved, nincs tested, láng vagy