EZ TÖRTÉNIK - HA NEM TÖRTÉNIK SEMMI

Ülök magamban...

telnek a percek.

Székem lábában

éhes szú perceg.

Nem töri semmi

más nesz a csendet.

Vasárnap van. A

postás sem csenget.

Gondolat ébred,

játszik az agyban,

s megszületik egy

strófa alakban.

Mind csupa ritmus,

mind csupa dallam,

s írom a strófát

ülve magamban.

Messzire űztem

mára a gondom,

semmi se sürgős,

nincs semmi dolgom.

Jó megpihenni,

s ülni magamban,

s gondolatokkal

játszani dalban.

HAJNALBAN AZ ÚTON

Csendes, kihalt utcán ballagok,

Feladataimra gondolok.

Orrom fricskázza a novemberi szél,

Az úton kergetőzik két száraz levél.

Nyűgöm-bajom lelkemben tolong,

Az útszéli fák közt szél jajong.

Utam átvezet a híd alatt,

S ott egy megdöbbentő kép fogad:

Rongyba csavarva papír szőnyegen

Hajléktalan alszik mélyen, csendesen.

A hideg aszfalton békésen pihen

Meg nem zavarja álmát semmi sem.

Düböröghet a vonat felette,

Arcát is a rongyokba temette.

Sorsát elfogadva senkit sem zavar,

Fekszik a járdán, mint egy halom avar.

Mellé érve arra gondolok,

Hozzá képest bizony szerencsés vagyok.

Jobb, ha többé nem panaszkodom,

Van még munkám, s még van otthonom.